A pszichodráma két szinten zajlik: az úgynevezett "csoporttérben" és a "színpadon".

• A csoporttagok minden ülés elején a csoport reális terében megosztják egymással azokat az érzéseket, gondolatokat, problémákat, amelyek aktuálisan foglalkoztatják őket.

• Ezután a csoport kiválasztja az egyik témát, amely aznap a pszichodráma színpadára kerül. A téma "gazdája" (a protagonista, vagyis főszereplő, aki a problémát felvetette) a pszichodráma vezető segítségével keres egy olyan konkrét helyzetet, képet az életéből, amikor átélte azt a problémát, amit megfogalmazott. Ezt követően kiválasztja, kik fogják eljátszani a csoportból a jelenet szereplőit, bemutatja a karaktereket, majd a szereplők együtt lejátsszák, átélik a jelenetet.
  A pszichodrámában a mesélő – akit itt protagonistának hívunk – belép a saját történetébe, és játék közben, a vezető segítségével bontja ki annak részleteit. A történetet a protagonista múltbeli élményei és a jelenlegi érzései alakítják és viszik előre. A játék során a főszereplőnek általában eszébe jutnak korábbi helyzetek az életéből, amikor hasonló érzéseket élt át, mint az eredeti jelenetben. Az aktuális helyzet lejátszása után általában ilyen korábbi élethelyzeteket jelenít meg a csoport a színpadon. A pszichodráma színpadán lehetőség van arra, hogy a csoporttagok újraéljék a korábbi fontos élményeket, de arra is, hogy ebben az ismétlésben megéljék a helyzetek egy más oldalát, vagy éppen valamit másként tudjanak tenni, mint ahogy az az életben történt. A belső élmények "színpadon" történő megjelenítésével, átdolgozásával lehetőség van a változást, fejlődést akadályozó belső gátak, szorongások leküzdésére.

• A személyes élmények megjelenítése után a csoport reális terében megbeszéljük a játékot: a csoporttagok elmondják, hogy mit éltek át a különböző szerepekben, illetve azt is megosztják egymással, hogy a saját életükben milyen hasonló élményeket éltek át. Arra törekszünk, hogy a színpadon átélt érzéseket összekapcsoljuk az életben átélt érzésekkel.